A könyv 8 részből áll. A következő fejezet az első rész első fejezete.

• 1. RÉSZ — Az emberi értelem története

• 1.1 Fejezet: Az élet megjelenése a Földön

A teljes tartalomjegyzéket a könyv oldalán találod meg, ahol még több publikus fejezetet is megtalálsz.

‍

1. RÉSZ — Az emberi értelem története

1.1 Fejezet: Az élet megjelenése a Földön

Ez a könyv az AI-ról szól. De ahhoz, hogy megértsük a kapcsolatunkat ezzel az új technológiával, fontos, hogy megértsük a saját helyzetünket is a világban. Az emberi történelem nem csak a Föld történetének vékony, alig látható szelete. Bolygónk 4,5 milliárd éves történetéből 10 ezer év az, amit emberi történelemnek hívunk. Ez a kis fragmentum a nagy egésznek mindössze a 0,00022%-át teszi ki. Nagyjából ugyanígy aránylik ebben a könyvben ez az 1 karakter a szöveg egészéhez.

Az, amit történelemórán tanultunk, mind egy viszonylag stabil klímájú korszakot ölel fel, ahol lehetett gabonát termelni a Föld sok részén, településeket alapítani, és az emberek azt hihették, hogy a környezet nagyjából adott és állandó. Bár a Föld hosszú történetében több ilyen időszak is volt éghajlati szempontból, ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a zárvatermők a mezozoikum utolsó időszakát jelentő kréta korszak elején, majd a gabonák ősei szintén ennek a korszaknak a végén jelentek meg, akkor már sokkal árnyaltabb a kép.

Emiatt született meg ez a könyv is, hogy ne csak egy pillanatképet fessen a mesterséges intelligencia (artificial intelligence, AI – a továbbiakban az angol rövidítéssel hivatkozom rá) megjelenéséről, hanem tágabb kontextusba helyezze azt. A célja, hogy egy olyan gondolkodást indítson el az olvasóban, A célja, hogy olyan gondolkodást indítson el az olvasóban, amely segít átfogóbban viszonyulni a jelenséghez. Emellett lehetőségeket és módszereket is ad arra, miképp teheted ezt meg. A könyv végére világossá válik, hogy mindez végső soron döntés kérdése.

Az élet megjelenését hajlamosak vagyunk egyetlen pillanatként elképzelni. Valami „szikra” történt, és onnantól vannak élőlények. Csakhogy a legtöbb tudományos magyarázat nem így működik; csak mi, halandó emberek szeretnénk leegyszerűsíteni a világot a saját képünkre. A fizika és a kémia egy ponton olyan feltételeket teremt, amelyek mellett egyes molekuláris rendszerek elkezdenek önmagukhoz hasonlót létrehozni. Nem tökéletesen. Nem céllal. Csak ismétlődően. Az ismétlődés során hibák csúsznak be, megindul a mutáció és a természetes szelekció. Ezzel a szemüveggel nézve az élet nem egy pont a térképen, hanem egy átmenet: az élő és a nem élő között nincs egyetlen éles vonal, inkább hosszú, fokozatos elcsúszás van, amit utólag próbálunk kategóriákba szorítani.

Ezt azért is érdemes megjegyezni, hogy lássuk, a saját egyéni életünk is milyen nagy kincs és lehetőség – például a bennünk lakó baktériumok számára, de persze magunknak is. Ezazért is fontos, mert ez a minta – a fokozatosság, az éles átmenet hiánya, láthatatlansága – releváns szempont lehet a későbbiekben az AI, az általános mesterséges intelligencia (artificial general intelligence, AGI) és a mesterséges szuperintelligencia (artificial super intelligence, ASI) megjelenésének értelmezésében.

Ezen a ponton fontos leszögezni azt, amit sokszor elfelejtünk: az élet nemcsak nehezen jött létre, de fenntartani is nehéz. A komplexitás és az egyediség különösen erőforrás-igényes és sérülékeny tud lenni. Egy egysejtű sokkal könnyebben működik, mint egy komplex szervezet, például egy virágos növény, aminek esetleg csak egy beporzója van. Energia, stabil környezet és idő kell hozzá. Rengeteg idő. A többsejtű élet nem „a következő logikus lépés”, hanem egy olyan ritka, nehezen megugorható állapot, ahol a rendszer már nem egyetlen apró túlélési trükkből áll, hanem egymásra épülő alrendszerekből, amelyek mind sérülékenyek. Ha ez így van, akkor az univerzumban található élet perspektívája rögtön átalakul.

Amikor azt kérdezzük, hogy „ritka-e az élet az univerzumban”, valójában nem áll rendelkezésre elég adat. Egyetlen biztos mintánk van: a Föld. A többi következtetés inkább logikai játék, statisztikai sejtés, filozófiai intuíció vagy éppen annak a gondolatnak a vágya, hogy ne legyünk egyedül. Vannak olyan új, sokat ígérő eredmények, mint a Bennu kisbolygóról a NASA OSIRIS-REx missziója során visszahozott minták, amikben aminosavakat, az élet egyik alapvető építőelemét találták meg. Lehet, hogy az élet valamilyen formában sok helyen elindul. De ezen túlmenően is rengeteg feltétel és véletlen összjátéka kell ahhoz, hogy megjelenjen az, amit életnek hívunk, és még több ahhoz, hogy intelligens életről, értelemről beszélhessünk. 

Persze az is lehet, hogy sehol máshol nincs az univerzumban értelmes élet, de sokkal valószínűbb az, hogy csak mi nem látjuk, vagy ők nem akarják, hogy lássuk őket. A Kardasov-skála a civilizációk technológiai fejlettségét kategorizálja, a Drake-formula pedig egy adott csillagközi térrészben lévő, egymással kommunikálni képes civilizációk számának megbecslésében lehet a segítségünkre. A problémát Fermi-paradoxonnak hívják, és ezt a témát mutatja be a Kurzgesagt Why Alien Life Would be our Doom – The Great Filter (Miért lenne a földönkívüli élet a végzetünk – A nagy szűrő) videója is a YouTube-on. 

Hol vannak az idegen életformák? Nos, könnyen lehet, hogy nem a Földön kívül kell keresni őket. Külön könyvek témája lehetne a marsi vagy akár a Naprendszerben található életre, egykori életekre utaló jelek értelmezése, de érdekes lenne belenézni néhány kilométerrel a bolygónk felszín alá. Sok helyen találtak már életet: sós tavakban, óceánmélyi geotermikus kürtőkben. Az ugyanakkor, hogy mit tartunk életnek, sőt értelmes életnek, rajtunk is múlik. 100 évvel ezelőtt még teljesen máshogy gondolkodtunk a kutyákról, a háziállatokról, a haszonállatokról. Az elmúlt évtizedek tudományos kutatásai viszont érdemben alakították ezt a képet. Talán itt érdemes megemlíteni Csányi Vilmos kutatási eredményei által világhírűvé vált etológiai tanszék munkásságát is. Emellett több más, az elmúlt években publikált eredményből is az derül ki, hogy sok-sok állatfaj komplex jelrendszert használ a kommunikációhoz, és hasonló kutatások folynak a fák, a növények, a gombák jobb megértésére is. 

A földtörténeti korok során több nagyobb kihalási hullám is történt. Vannak, amelyek földi kiváltó okokhoz köthetők, vannak, amelyek a Naprendszer működésével vagy éppen a naptevékenységgel hozhatók összefüggésbe, és vannak olyan teóriák is, amelyek Naprendszeren kívüli okokkal magyaráznak egy-egy ilyen kataklizmát. Ezek közül kiemelhető a Hógolyó-Föld (Snowball Earth) állapot, amikor a bolygó nagy része jég alá került, és amelynek következtében számtalan faj halt ki. A név kíméletlenül leíró képet fest arról, mennyire más volt a bolygónk ekkor, és hogy ilyen szélsőséges körülmények között is fenn tudott maradni az, amit életnek hívunk. Egy-egy ilyen esemény során a valódi kérdés az, hogy a sokféleség, az ökoszisztémák, a komplex formák tudnak-e, és ha igen, milyen áron túlélni, és milyen késleltetéssel képesek regenerálódni. A Föld ilyen szempontból kiváló Petri-csésze: az evolúció kísérletei itt újra és újra lefutnak. Ehhez azonban különleges feltételek kellenek. A Hold méretét és keringését tekintve hatalmas segítség az élet fenntartásában, de ugyanilyen fontosak a kéreglemezek, azok mozgása, a magnetoszféra, a vizeink és a légkör is.

‍

--------------------------------

A fejezet folytatódik, kérlek add meg a lenti űrlapon keresztül az email címed, amire a könyv többi fejezetét is elküldhetem!

‍

Hasonló, de ellentétes pólusú kihaláshoz vezetett a mindenki számára ismert, a dinoszauruszokat kipusztító meteoritbecsapódás a Mexikói-öbölben és a kevesbé ismert szibériai szupervulkán kitörése, a perm–triász kihalási esemény eredője. Ehhez képest a modern korban számontartott Tambora és a szantorini vulkánkitörések eltörpültek. A Szibéria hatalmas területére kiterjedő magmaömlés kb. 2 millió éven át tartott, és a fajok mintegy  90%-át pusztította el – ez volt  a Föld történetének legnagyobb ismert tömeges kihalási eseménye. Itt nem arról van szó, hogy néhány ikonikus faj eltűnt, hanem arról, hogy a tengerekben és a szárazföldön is olyan mértékben omlott össze a rendszer, amit felfogni is nehéz. Nem egyetlen ok, hanem több folyamat végzetes összjátéka vezetett ehhez: hosszú és nagy kiterjedésű vulkanizmus, a légkör és az óceánok kémiájának eltolódása, felmelegedés, savasodás, oxigénhiányos tengerek, további negatív visszacsatolások. A perm vége azért érdekes számunkra, mert megmutatja: a Föld képes hosszú időre élhetetlenné válni, majd újra felépíteni azt, amit életnek hívunk. 

Ezeket a tömeges kihalásokat egyébként érdemes nem „végként”, hanem átrendeződésként értelmezni. A domináns csoportok eltűnnek vagy visszaszorulnak, a periférián lévő csoportok hirtelen teret és lehetőséget kapnak, a rendszer pedig újrarendeződik, lyenkor az evolúciós lehetőségek is újra megnyílnak. A természet ebben az értelemben nem nosztalgikus. Nem törekszik visszaállítani a régi rendet. A természet opportunista: a megmaradt lehetőségekből épít új rendet.

Ez az a pont, ahol az „élet története” elkezd számunkra kényelmetlenné válni, mert óhatatlanul magunkon, az emberiségen keresztül szemléljük. Úgy gondolunk magunkra, mint akik egy stabil világban racionális döntéseket hoznak. A  Föld története viszont arról szól, hogy a stabilitás sokszor csak átmeneti állapot, a „normalitás” pedig egy keskeny folyosó két instabil szakasz között. A saját civilizációnk egyik legnagyobb teljesítménye az volt, hogy ebben a keskeny időfragmentumban létrehoztunk egy második valóságot: szabályokat, intézményeket, városokat, mezőgazdaságot, logisztikát és végül egy olyan technológiai réteget, ami már nemcsak alkalmazkodik a környezethez, hanem aktívan alakítja, sőt hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy képes felül is írni azt.

Ezért gondoltam arra, hogy az első fejezetben érdemes a mindenki számára többé-kevésbé ismert folyamatokat, történéseket kicsit máshogy, más szűrőn keresztül is megfigyelni. Persze külön öröm az is, hogy nagyon izgalmas harmóniák, metaforák, rímek találhatóak majd ezekre a jelenségekre, gondolatokra a soron következő és a mesterséges intelligenciáról szóló fejezetekben is. 

Ha nem látnánk ezeket a mintákat, könnyen esnénk abba a csapdába, hogy a Homo sapiens története egy végtelenbe nyúló, örök érvényű, eleve elrendeltetett sikertörténet. Ezzel szemben talán jobb megközelítés, ha úgy szemléljük magunkat és ezeket az éveket, mint múló ajándékok, édes csókok, gyümölcsök, amelyekbe az év egy-egy napján volt módunk belefeledkezni. 

‍

Ha érdekel a könyv többi, letölthető, szabadon olvasható része, kérlek nézd meg a Ki alakít kit? - Emberek maradunk-e az AI korszakban könyv oldalát. Ha szeretnéd megkapni a fejezeteket, kérlek add meg az email címed, amire elküldhetem őket!