📗Ki alakit kit? - Az élet megjelenése a Földön

A könyv 8 részből áll. A következő fejezet az első rész első fejezete.

• 1. RÉSZ - Az emberi értelem története

• 1.1 Fejezet: Az élet megjelenése a Földön

A teljes tartalomjegyzéket a könyv oldalán találod meg, ahol még több publikus fejezetet is megtalálsz.

‍

Ez a könyv az AI-ról szól. De ahhoz, hogy megértsük a kapcsolatunkat ezzel az új technológiával, fontos, hogy megértsük a saját helyzetünket is a világban. Az emberi történelem a Föld történetének vékony, alig látható szelete. Bolygónk 4,5 milliárd éves történetéből alig 10 ezer év az, amit írott történelemként, a társadalmak létrejötteként tartunk számon. Ez a kis fragmentum a nagy egésznek hozzávetőleg 0,0002%-át teszi ki. Nagyjából ugyanúgy, ahogy ebben a könyvben ez az 1 karakter viszonyul a szöveg egészéhez.

Az tehát, amit történelemórán tanultunk, mind egy viszonylag stabil klímájú korszakot ölel fel, ahol lehetett gabonát termelni a Föld sok részén, településeket alapítani, és az emberek azt hihették, hogy a környezet nagyjából adott és állandó. Csakhogy ez korántsem igaz. Például a zárvatermők a mezozoikum utolsó időszakát jelentő kréta korszak elején, a gabonák ősei pedig e korszak végén jelentek meg, és további évmilliók kellettek ahhoz, hogy a Homo sapiens elkezdje nemesíteni ezeket.

Emiatt született meg ez a könyv, hogy ne csak egy pillanatképet fessen a mesterséges intelligencia (artificial intelligence, AI – a továbbiakban az angol rövidítéssel hivatkozom rá) megjelenéséről, hanem tágabb kontextusba helyezze azt. Célom, hogy a történeti példákon keresztül olyan gondolati fogódzókat mutassak be, amik segítenek megérteni, értelmezni az AI-t és azt, hogy miképp tudjuk – ha szeretnénk – az életünk részévé tenni, illetve önmaga hogyan fogja befolyásolni a környezetünket. Bízom benne, hogy érdekes kérdések és izgalmas döntések születnek a könyv olvasása közben.

Az élet megjelenését hajlamosak vagyunk egyetlen pillanatként elképzelni. Történt egy kis szikra, majd megjelentek a sejtes életformák. Csakhogy a legtöbb tudományos magyarázat nem így működik; csupán mi, halandó emberek szeretnénk leegyszerűsíteni a világot a saját képünkre. A fizika és a kémia egy ponton olyan feltételeket hozott létre, amelyek mellett egyes molekulák elkezdték másolni önmagukat. A másolás során hibák csúsztak be, megindult a mutáció, majd pedig a természetes szelekció. Innen nézve az élő és a nem élő között nincs egyetlen éles határvonal.

Ezt azért is érdemes megjegyezni, hogy lássuk, a saját egyéni életünk milyen nagy kincs és lehetőség, véletlen sorozatok összjátéka földtörténeti szempontból is, de az egyén szintjén, illetve a megélt mindennapok forgatagában egyaránt. Sőt, ott vannak a bennünk élő mikroorganizmusok is, amelyek nem puszta utasai a testünknek: hatással lehetnek az anyagcserénkre, az immunrendszerünk működésére, a stresszválaszainkra és akár a hangulatunkra is. A fokozatosság, az éles átmenet hiánya, láthatatlansága releváns a könyv szempontjából is – hiába keresünk éles határokat, próbálunk kategorizálni, könnyen lehet, hogy nem veszünk észre átmeneteket. Ilyen lehet a későbbiekben az AI-t követően az általános mesterséges intelligencia (artificial general intelligence, AGI), majd pedig a mesterséges szuperintelligencia (artificial super intelligence, ASI) közötti átmenet is.

Fontos, hogy végiggondoljuk, mennyire nehezen jött létre az élet a Földön, illetve azt, hogy a kataklizmák ugyan sosem bírták elpusztítani az életet, de az ettől függetlenül elég sérülékeny. A komplexitás és az egyediség különösen erőforrás-igényes és sérülékeny tud lenni. Egy egysejtű sokkal könnyebben működik, mint egy komplex szervezet, például egy virágos növény, aminek esetleg csak egy beporzója van. Ahhoz, hogy ilyen összetett élet létrejöjjön, sok idő, energia és viszonylag stabil környezet szükséges. 

Ha feltesszük a kérdést, hogy ritka-e az élet az univerzumban, akkor gyorsan szembesülünk azzal, hogy valójában nem áll rendelkezésre elég adat. Ugyanis jelenleg egyetlen példánk van: a Föld. A többi következtetés inkább logikai játék, statisztikai sejtés, filozófiai intuíció vagy éppen annak a gondolatnak a vágya, hogy ne legyünk egyedül. Vannak olyan új, sokat ígérő eredmények, mint a Bennu kisbolygóról a NASA OSIRIS-REx missziója során visszahozott minták, amikben aminosavakat, az élet egyik alapvető építőelemét találták meg. Lehet, hogy az élet valamilyen formában sok helyen elindult. De ezen túlmenően is rengeteg feltétel és véletlen összjátéka kell feltehetően ahhoz, hogy megjelenjen az, amit életnek hívunk, és még több ahhoz, hogy intelligens életről, értelemről beszélhessünk. 

Az is elképzelhető, hogy sehol máshol nincs értelmes élet, de az is, hogy van, csak nem látjuk, nem ismerjük fel, túl messze van, túl rövid ideig észlelhető, vagy egészen más módon hagy nyomot maga után, mint amire számítunk. A Kardasov-skála a civilizációk technológiai fejlettségét kategorizálja, a Drake-formula pedig egy adott csillagközi térrészben lévő, egymással kommunikálni képes civilizációk számának megbecslésében lehet a segítségünkre. Az ebből fakadó ellentmondást – miszerint ha ennyi civilizáció lehetséges, miért nem látjuk egyiket sem – hívják Fermi-paradoxonnak, és ezt a témát mutatja be remekül a Kurzgesagt Why Alien Life Would be our Doom – The Great Filter (Miért lenne a földönkívüli élet a végzetünk – A nagy szűrő) videója is a YouTube-on. 

A fejezet folytatása a könyvben található.

‍

‍

Ha érdekel a könyv többi, letölthető, szabadon olvasható része, kérlek nézd meg a Ki alakít kit? - Emberek maradunk-e az AI korszakban könyv oldalát. Ha szeretnéd megkapni a fejezeteket, kérlek add meg az email címed, amire elküldhetem őket!