Az élet megjelenése a Földön | 📕Ki alakit kit? könyv az AI-ról

A könyv 6 fejezetből áll. Ez az 1. FEJZET: Az emberi értelem története 1. rész: Az élet megjelenése a Földön

A teljes tartalomjegyzéket a könyv oldalán találod meg, ahol még több publikus fejezetbe is beleolvashatsz.

A könyvet itt tudod előrendelni.

Ez a könyv az AI-ról szól. De ahhoz, hogy megértsük a kapcsolatunkat ezzel az új technológiával, fontos, hogy megértsük a saját helyzetünket is a világban. Az emberi történelem a Föld történetének vékony, alig látható szelete. Bolygónk 4,5 milliárd éves történetéből alig 10 ezer év az, amit írott történelemként, a társadalmak létrejötteként tartunk számon. Ez a kis fragmentum a nagy egésznek hozzávetőleg 0,0002%-át teszi ki. Nagyjából ugyanúgy, ahogy ebben a könyvben ez az 1 karakter viszonyul a szöveg egészéhez.

Az tehát, amit történelemórán tanultunk, mind egy viszonylag stabil klímájú korszakot ölel fel, ahol lehetett gabonát termelni a Föld sok részén, településeket alapítani, és az emberek azt hihették, hogy a környezet nagyjából adott és állandó. Csakhogy ez korántsem igaz. Például a zárvatermők a mezozoikum utolsó időszakát jelentő kréta korszak elején, a gabonák ősei pedig e korszak végén jelentek meg, és további évmilliók kellettek ahhoz, hogy a Homo sapiens elkezdje nemesíteni ezeket.

Emiatt született meg ez a könyv, hogy ne csak egy pillanatképet fessen a mesterséges intelligencia (artificial intelligence, AI – a továbbiakban az angol rövidítéssel hivatkozom rá) megjelenéséről, hanem tágabb kontextusba helyezze azt. Célom, hogy a történeti példákon keresztül olyan gondolati fogódzókat mutassak be, amik segítenek megérteni, értelmezni az AI-t és azt, hogy miképp tudjuk – ha szeretnénk – az életünk részévé tenni, illetve önmaga hogyan fogja befolyásolni a környezetünket. Bízom benne, hogy érdekes kérdések és izgalmas döntések születnek a könyv olvasása közben.

Az élet megjelenését hajlamosak vagyunk egyetlen pillanatként elképzelni. Történt egy kis szikra, majd megjelentek a sejtes életformák. Csakhogy a legtöbb tudományos magyarázat nem így működik; csupán mi, halandó emberek szeretnénk leegyszerűsíteni a világot a saját képünkre. A fizika és a kémia egy ponton olyan feltételeket hozott létre, amelyek mellett egyes molekulák elkezdték másolni önmagukat. A másolás során hibák csúsztak be, megindult a mutáció, majd pedig a természetes szelekció. Innen nézve az élő és a nem élő között nincs egyetlen éles határvonal.

Ezt azért is érdemes megjegyezni, hogy lássuk, a saját egyéni életünk milyen nagy kincs és lehetőség, véletlen sorozatok összjátéka földtörténeti szempontból is, de az egyén szintjén, illetve a megélt mindennapok forgatagában egyaránt. Sőt, ott vannak a bennünk élő mikroorganizmusok is, amelyek nem puszta utasai a testünknek: hatással lehetnek az anyagcserénkre, az immunrendszerünk működésére, a stresszválaszainkra és akár a hangulatunkra is. A fokozatosság, az éles átmenet hiánya, láthatatlansága releváns a könyv szempontjából is – hiába keresünk éles határokat, próbálunk kategorizálni, könnyen lehet, hogy nem veszünk észre átmeneteket. Ilyen lehet a későbbiekben az AI-t követően az általános mesterséges intelligencia (artificial general intelligence, AGI), majd pedig a mesterséges szuperintelligencia (artificial super intelligence, ASI) közötti átmenet is.

Fontos, hogy végiggondoljuk, mennyire nehezen jött létre az élet a Földön, illetve azt, hogy a kataklizmák ugyan sosem bírták elpusztítani az életet, de az ettől függetlenül elég sérülékeny. A komplexitás és az egyediség különösen erőforrás-igényes és sérülékeny tud lenni. Egy egysejtű sokkal könnyebben működik, mint egy komplex szervezet, például egy virágos növény, aminek esetleg csak egy beporzója van. Ahhoz, hogy ilyen összetett élet létrejöjjön, sok idő, energia és viszonylag stabil környezet szükséges. 

Ha feltesszük a kérdést, hogy ritka-e az élet az univerzumban, akkor gyorsan szembesülünk azzal, hogy valójában nem áll rendelkezésre elég adat. Ugyanis jelenleg egyetlen példánk van: a Föld. A többi következtetés inkább logikai játék, statisztikai sejtés, filozófiai intuíció vagy éppen annak a gondolatnak a vágya, hogy ne legyünk egyedül. Vannak olyan új, sokat ígérő eredmények, mint a Bennu kisbolygóról a NASA OSIRIS-REx missziója során visszahozott minták, amikben aminosavakat, az élet egyik alapvető építőelemét találták meg. Lehet, hogy az élet valamilyen formában sok helyen elindult. De ezen túlmenően is rengeteg feltétel és véletlen összjátéka kell feltehetően ahhoz, hogy megjelenjen az, amit életnek hívunk, és még több ahhoz, hogy intelligens életről, értelemről beszélhessünk. 

Az is elképzelhető, hogy sehol máshol nincs értelmes élet, de az is, hogy van, csak nem látjuk, nem ismerjük fel, túl messze van, túl rövid ideig észlelhető, vagy egészen más módon hagy nyomot maga után, mint amire számítunk. A Kardasov-skála a civilizációk technológiai fejlettségét kategorizálja, a Drake-formula pedig egy adott csillagközi térrészben lévő, egymással kommunikálni képes civilizációk számának megbecslésében lehet a segítségünkre. Az ebből fakadó ellentmondást – miszerint ha ennyi civilizáció lehetséges, miért nem látjuk egyiket sem – hívják Fermi-paradoxonnak, és ezt a témát mutatja be remekül a Kurzgesagt Why Alien Life Would be our Doom – The Great Filter (Miért lenne a földönkívüli élet a végzetünk – A nagy szűrő) videója is a YouTube-on. 

Hol vannak az idegen életformák? Nos, könnyen lehet, hogy nem a Földön kívül kell keresni őket. Külön könyvek témája lehetne a marsi vagy akár a Naprendszerben található életre, egykori életekre utaló jelek értelmezése, de érdekes lenne belenézni néhány kilométerrel a bolygónk felszíne alá. Sok helyen találtak már életet: sós tavakban, óceánmélyi geotermikus kürtőkben és több kilométer mélyről származó szárazföldi kéregmintákban is. Az ugyanakkor, hogy mit tartunk életnek, sőt értelmes életnek, rajtunk is múlik. 100 évvel ezelőtt még teljesen máshogy gondolkodtunk a kutyákról, a háziállatokról, a haszonállatokról. Az elmúlt évtizedek tudományos kutatásai viszont érdemben alakították ezt a képet. Talán itt érdemes megemlíteni a Csányi Vilmos kutatási eredményei által világhírűvé vált etológiai tanszék munkásságát is. Emellett több, az elmúlt években publikált eredményből is az derül ki, hogy sok-sok állatfaj komplex jelrendszert használ a kommunikációhoz, és hasonló kutatások folynak a fák, a növények, a gombák jobb megértésére is. 

A földtörténeti korok során több nagyobb kihalási hullám is történt. Vannak, amelyek földi kiváltó okokhoz köthetők, vannak, amelyek a Naprendszer működésével vagy éppen a naptevékenységgel hozhatók összefüggésbe, és vannak olyan teóriák is, amelyek Naprendszeren kívüli okokkal magyaráznak egy-egy ilyen kataklizmát. Ezek közül kiemelhető a Hógolyó-Föld (Snowball Earth) állapot, amikor a bolygó nagy része jég alá került, és amelynek következtében számtalan faj halt ki. A név kíméletlenül leíró képet fest arról, mennyire más volt a bolygónk ekkor, és hogy ilyen szélsőséges körülmények között is fenn tudott maradni az, amit életnek hívunk. Egy-egy ilyen esemény során a valódi kérdés az, hogy a sokféleség, az ökoszisztémák, a komplex formák tudnak-e, és ha igen, milyen áron túlélni, és milyen késleltetéssel képesek regenerálódni. A Föld ilyen szempontból kiváló Petri-csésze: az evolúció kísérletei itt újra és újra lefutnak. Ehhez azonban különleges feltételek kellenek. A Hold méretét és keringését tekintve hatalmas segítség az élet fenntartásában, de ugyanilyen fontosak a kéreglemezek, azok mozgása, a magnetoszféra, a vizeink és a légkör is.

Hasonló, de ellentétes pólusú kihaláshoz vezetett a mindenki számára ismert, a dinoszauruszokat kipusztító meteoritbecsapódás a Mexikói-öbölben és a kevésbé ismert Szibériai-trapp hatalmas, hosszan tartó árbazalt-vulkanizmusa, amelyhez képest az emberi történelemből ismert Tambora és a szantorini vulkánkitörések eltörpülnek. A szibériai kitörések sorozatát a perm–triász kihalási esemény egyik fő kiváltó okaként tartják számon. Ekkor a tengerekben és a szárazföldön is olyan mértékben omlott össze a rendszer, amit felfogni is nehéz. Több folyamat végzetes összjátéka vezetett ehhez: hosszú és nagy kiterjedésű vulkanizmus, a légkör és az óceánok kémiájának eltolódása, felmelegedés, savasodás, oxigénhiányos tengerek, további önerősítő visszacsatolások. A perm vége azért érdekes számunkra, mert megmutatja, hogy ha az élet feltételei geológiai léptékben is drasztikusan romlanak, a Föld akkor is képes újra felépíteni azt, amit életnek hívunk. 

Ezeket a tömeges kihalások átalakították az élet alakulását a Földön. A domináns csoportok eltűnnek vagy visszaszorulnak, a periférián lévő csoportok hirtelen teret és lehetőséget kapnak, a rendszer pedig újrarendeződik. Ilyenkor az evolúciós lehetőségek is újra megnyílnak. A természet ebben az értelemben nem nosztalgikus. Nem törekszik visszaállítani a régi rendet. A természet opportunista: a megmaradt lehetőségekből épít új rendet.

Ez az a pont, ahol az „élet története” elkezd számunkra kényelmetlenné válni, mert óhatatlanul magunkon, az emberiségen keresztül szemléljük. Úgy gondolunk magunkra, mint akik egy stabil világban racionális döntéseket hoznak. A Föld története viszont arról szól, hogy a stabilitás sokszor csak átmeneti állapot, a „normalitás” pedig egy keskeny folyosó két instabil szakasz között.

(...) 

A fejezet folytatása a könyvben található.

A könyvet itt tudod előrendelni.

‍

Ha érdekel a könyv többi, letölthető, szabadon olvasható része, kérlek nézd meg a Ki alakít kit? - Emberek maradunk-e az AI korszakban könyv oldalát. Ha szeretnéd megkapni a fejezeteket, kérlek add meg az email címed, amire elküldhetem őket!