Műholdakról frissülő robotkutyák | 📕Ki alakit kit? könyv az AI-ról

A könyv 6 fejezetből áll. Ez az 6. fejezet: Mit hoz a jövő? 9. rész: Műholdakról frissülő robotkutyák

A teljes tartalomjegyzéket a könyv oldalán találod meg, ahol még több publikus fejezetbe is beleolvashatsz.

A könyvet itt tudod előrendelni.

‍

‍

‍

‍

Van egy gondolatkísérlet, amelyet gyakran használok, amikor az infrastruktúra sérülékenységéről beszélek.

Képzeld el, hogy bent vagy egy szobában, egy lakásban vagy egy előadóteremben. Hogyan szüntetnéd meg ott a helyi kapcsolatot? Mondjuk az egész épület főkábelét vágod át? Egy szoba vagy lakás szintjén még viszonylag könnyen elképzelhető, hogyan szüntetnénk meg az internetet. Valószínűleg nem lenne túl nehéz. Ki lehet húzni a routert, le lehet kapcsolni a modemet, meg lehet szakítani a digitális és elektromos működést. És hogyan szakítanád meg az összeköttetést egy kerületben? Egy teljes megyében? Egy országban? Tudod, hová kell ehhez menni? Ki tudnád deríteni? 

Minél nagyobb léptékben gondolkodunk, annál világosabbá válik, hogy ez az infrastruktúra magasabb szinteken nem igazán úgy fest, mint amit csak egy sima kapcsolóval le lehet kapcsolni. Hálózatokból, alállomásokból, kábelekből, adatközpontokból, antennákból, műholdakból, tartalék rendszerekből, helyi és globális összeköttetésekből áll. A modern, globalizált világunk rendszerei sűrű szövetet alkotnak, még akkor is, ha vannak benne kritikus pontok – például a tenger alatti telekommunikációs kábelek, de ilyenek lehetnek a különböző adatközpontok is, illetve értelemszerűen az infrastruktúra digitális oldalról is támadható hekkermegoldásokkal –, mezei felhasználóként nehéz lenne nagyobb problémát vagy fennakadást okozni benne. 

Most képzeljük el ugyanezt a helyzetet robotokkal és humanoidokkal is.

Nyilvánvalóan a robotporszívót ki tudod kapcsolni. Mi történne, ha lenne otthon egy humanoidod, ami segít bepakolni a mosogatóba, kitereget és beágyaz? Ha valamilyen okból ki szeretnéd kapcsolni, mit tennél akkor, ha nem reagál a hangutasításra, és ha a hátán található nagy piros vészmegszakító megnyomására se kapcsolna ki? Megvárnád, amíg lemerül? Mi történne, ha mondjuk ki tudna menni a lakásból, és egy publikus töltőállomáson képes lenne kicserélni az akkumulátorát? Hogyan akadályoznád meg? Mi történne, ha nem az általad üzemeltetett hálózatodon keresztül csatlakozna az internetre, hanem mondjuk a Starlink egy vagy több földi egységén keresztül – ahogy mondjuk az ukránok is használják az oroszokkal szemben honvédő háborújukban? 

Itt válik igazán nyugtalanítóvá a lehetőség. Azt gondolod, hogy a saját mikrokörnyezetedben hatalmad van a digitális és roboteszközök felett, közben pedig nem vagyunk túl távol egy olyan eshetőségtől, amilyen az Én, a robot című filmben is történt.

Ez már nem egyszerűen arról szól, hogy ki lehet-e kapcsolni egy gépet. Hanem arról: ki tudunk-e kapcsolni egy elosztott, akár részben, egészben autonóm, fizikai jelenléttel rendelkező rendszert?

A robotikához kapcsolódó világvége-szcenáriók ezért nem ott kezdődnek, mint a filmekben, hogy egy rendszer vagy egy humanoid egyszer csak öntudatra ébred, és az ember ellen fordul. A reálisabb veszély sokkal prózaibb. Egyre több autonóm vagy félautonóm rendszer kerül be a fizikai világunkba, miközben az irányításuk, a rendszereik frissítése, felügyelete mind távolabb kerül azoktól az emberektől, akik a következményekkel szembesülhetnek, de nem csak egyéni léptékben. Ugyanúgy igaz ez állami szinten is. Mit tenne a magyar kormány pár év múlva, ha az interneten Kínából és Amerikából rendelt különféle robotok egyszer csak önállóan kezdenének működni – hogy más eshetőségeket ne is írjak le? 

Ez az egyik legfontosabb különbség a tisztán digitális világ és a benne egyre nagyobb helyet elfoglaló AI-rendszerek és a robotika között. Természetesen egy AI is befolyással lehet a választásokra azáltal, hogy inkább ilyen vagy inkább olyan oldalra polarizált válaszokat ad fontos, politikailag érintett kérdésekben. De a veszély még aggasztóbb a robotok és a humanoidok esetében, amikor nemcsak a tudatunk kerül veszélybe, hanem a személyes tereinkbe is bekerülhetnek ezek az eszközök.

A robotkutyák és a hozzájuk hasonló nem humanoid robotok remek példát szolgáltatnak erre. Ezek a távolról irányítható vagy akár félautonóm rendszerek már harci bevetéseken is ott vannak az orosz–ukrán háborúban. Használják őket mentésre is, de ugyanígy területvédelemre, támadásra is, ahol lőfegyverrel vagy más harci eszközökkel, aknákkal, rakétákkal szerelik fel őket.

Az egyik ilyen sötét apokaliptikus szcenárióm ezért a Starlinkről vagy más műholdas hálózatokról új programra frissülő robotkutyák képe. Nem gondolom azt, hogy most létezik egy ilyen robotsereg, sem azt, hogy ez akár ma kivitelezhető lenne, de azt igen, hogy egy ilyen eshetőség benne van a pakliban a mostani trendek alapján. 

Ilyenkor válnak igazán fontossá azok a kérdések, amiket a harmadik fejezetben bemutatott AI-szakértők is feltesznek, és ezért fontos, hogy a szabályozás utol tudja érni az egyre gyorsabb ütemben zajló technológiai fejlődést. Hiszen azok a robotok, amik most

(...) 

A rész folytatása a könyvben található.

A könyvet itt tudod előrendelni.

‍

Ha érdekel a könyv többi, letölthető, szabadon olvasható része, kérlek nézd meg a Ki alakít kit? - Emberek maradunk-e az AI korszakban könyv oldalát. Ha szeretnéd megkapni a fejezeteket, kérlek add meg az email címed, amire elküldhetem őket!